Olyan sok minden történik az ember életében gyors egymásutánban,hogy sokszor arra sincs idő,hogy igazából átlássuk a dolgokat.Pörög az élet....
De meg lehet szokni,egy topa nyugalomféle árasztja el az embert.Érzéketlenné válik.
Aztán lelassul az életfolyama,és egy teljesen más féle érzés ömlik szét a testünkben,lelkünkben.
Az igazi,a valódi nyugalom...(Lehet mások ezt másképpen fogalmaznák meg,de én így tudom.Nekem így ellég sok dologra magyarázatot ad.)
Szóval megnyugszunk és elkezdünk látni... Egyre tisztábban...
Észervesszük azt amik felett elsiklottunk,visszamenőleg helyrerakjuk a dolgokat.Van amit megértünk és van ami nyugtalanítani kezd,sőt egyenesen dühíteni. Dühösek leszünk, próbáljuk ezeket az idegesítő,zavaró dolgokat megszüntetni.lerandezni. MIvel eddig ezek az érzelmek,érzések elnyomottak voltak,most felerősödve érezzük őket...Én legalábbis.
  Ahogy figyelem magam,mostanában egyre inkább az ösztöneim,érzelmeim szerint élek és cselekszem. Néha elragadnak az érzelmek...És meggondolatlan leszek..Én!A "megtestesült megfontoltság"! Aki mindent ezerszer átgondolt,és megszervezett mielőtt hozzálátott....Érdekes...És most vagyok nyugott...Hát nem!Pont nem,nem vagyok nyugodt.sőt!Most szólok rá önmagamra: 
                                                              NYUGALOM!!!!

Nos, mostmár észbe kaptam.Próbálom visszavenni az irányítást.Hát meglátjuk,hogy sikerül.
                                                        

                                                             üDv: Rain

Az erőszak pusztító mérgének egyetlen ellenmérge, ha békét találsz magadban. Nehéz hozzájutni, de megéri a fáradságot.
	Christopher Paolini