Mindig is szerettem új emberekkel találkozni,megismerni őket, a szokásaikat.Nem vagyok egy jó alkalmazkodó tipus, de ha valakivel felveszem a ritmust, abból elég jó dolgok sülnek ki.Barátságot sem könnyen kötök, de ha már megtörtént,igyekszem mindent megtenni azért,hogy jól működjön és fennmaradjon.Mondjuk ehhez legalábbn két ember kell...(de ez egy másik fejezet)

    Aki ismer, tudja rólam,hogy ilyen vagyok,ilyen ismerkedős.Van egy ismerősöm aki cserediákokkal foglalkozik és időnként ő is megához vesz egyet.Hát az idei 2008-2009es "évadra"hozzá költözött egy északi lány...
És engem is összeismertetett vele,illetve megkért,hogy egy kicsit segítsek neki beilleszkedni,megismerni a helyet stb.
Telt múlt az idő,megismertem úgy igazán rendesen a kis Északit és megszerettem.Akaratlanul is de az egyik legjobb barátom lett.
Hiába ő az északi én meg az ő szemszögéből nézve már egyenesen mediterrán,a jellemünk mégis fordított. Ő a pörgős,bulizós,talpraesett, "mindenlébenkanál" típus, én meg az északias, csendesebb, meggondoltabb,visszafogottabb. Talán pont a temperamentumunk miatt éreztük magunkat olyan jól együtt...
   Nem töltöttük minden időnket sülve-főve együtt, de ha történ valami fontos,egyből elmondtuk egymásnak és ha kellett tanácsot is próbáltunk adni. Tényleg nagyon nagyon jó volt hogy megismertem.
Nem vagyok könnyű eset,állandóan van valami nyűgöm, mindig rágódom valamin.Akik hosszabb ideje mellettem vannak már meg is unták,aztán jött Miss Észak és vele együtt megismertem egy teljesen más felfogást, ha már más nem maradt, ha mindenki feladta, azt hogy helyrerázzon,hozzá fordulhattam.
Ő nem próbált meg rávenni semmilyen változásra, egyszerűen csak megmutatta,hogyan tudom másként látni a dolgokat,de a választást meghagyta nekem.
  És akaratlanul is, de formált rajtam ezáltal,ha más nem is veszi észre, én tudom. És ezért mérhetetlenül hálás vagyok neki.Vagyok és az is leszek mindig. :)
Sok mindent csináltunk együtt, rengeteg emlékképpel. :)
 Hiszen nem mindenki képes leülni 18 évesen a Meki közepén egy felhúzhatós dinóval játszani... :) :)
      És most itt az idő,hogy hazamenjen. Lejárt az egy év. Eközben hibátlanül megtanult magyarul beszélni és írni is.Lejárt az idő, muszáj menni. Nehéz a búcsúzkodás.Megígérjük,hogy találkozunk még, tartjuk a kapcsolatot,meglátogatom, ő is meglátogat.Mégis nehéz belegondolni,hogy majdnem 2000 km-re lesz tőlem.Hogy már nem fog itt lakni 10 percnyire tőlünk, nem kapom hetente a telefont hogy menjünk teázni vagy bulizni...
De bizom benne és a barátságunkban is annyira,hogy otthon is úgy gondol rám mint az egyik legjobb barátjára.
Végülis szép volt jó volt ez az év, és nem meghalni készül,hanem hazamenni.

Találkozunk még.Hiszem.TUDOM!

                     

A barátság nem törli el az emberek közötti távolságot, de élettel tölti meg.

Walter Benjamin

  

Nincs szentebb kötelék a baráti hűségnél. Lélek és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes.
	Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Sokkal könnyebb így hogy leírtam :)Köszönöm,hogy van aki elolvassa :) 
                                                                                                    Rains