A mai napomon teljesen eluralkodott a káosz. Hajnalban keltem, mivel ma szóbeliztem magyarból a suli belsővizsgáinak keretében, és persze volt egy rakat tétel amiben még nem egészen voltam profi.
Bemásztam a suliba, egy órával hamarabb mint ahogy a tételt kellett húznom.Ott ültünk sorban a folyosón az osztálytársaimmal,és vártuk, hogy mikor szólítanak be minket.Nagyon érdekesek az emberek...Mikor rájöttem, hogy az utolsó pillanatban teljesen felesleges tanulni, a többiek arcát figyeltem...
Rettegő tekintet, erőltetett,megjátszott nyugalom, remegő szájszél, falfehér bőr...Hihetetlen, hogy mennyire átváltoztatják az ember arcát a gondolatok.Mindenkinek átvillantak az agyán a bukás gondolatai, aztán egy hirtelen reménysugár és a remegő szájszélek egy kissé felfelé íveltek...Aztán egy idő után mindenki föladta, csak ültünk ott és üres tekintettel meredtünk magunk elé és miden ajtócsapódásra összerázkódtunk..KOmolyan mintha nem is egy szóbeli vizsgán vennénk részt, hanem a halálos ítéletünket mondanák ki...Aztán bementünk AZON az ajtón, és rájöttünk hogy nem is olyan kemény ez. :)
Túl vagyunk rajta!Végre!
Aztán eljött az ebédidő.Van egy jól összeszokott baráti társaságunk.Tényleg nagyon szeretjük egymást,mi 8an a kemény mag, és kis csapatunk folyamatosan bővül.Túl voltunk a nap nehezén, illetve azt hittük.Legalábbis én azt hittem aztán számomra kiderült, hogy mégsem...
Van egy srác...Három éve húzzuk egymás agyát...Hol együtt vagyunk,hol nem...Ez nem túl jó, legalábbis az én lelkemet nagyon haza tudja vágni.
Utolsó "szakításunk" óta eltelt bő fél éve..Aztán egy pár hete felmelegedett a kapcsolat...A hétvégén találkoztunk, és hát mit ne mondjak, elég jól éreztem magam...Aztán ma a suliban mintha meg sem ismerne, mintha nem nekem írosgatna édes smseket..Tulajdon képpen nem is szeret engem...olyan gonosz tud lenni velem néha...teljesen összezavarodtam miatta..Pedig azt hiszem szeretem...
De tudom hogy ez így nem mehet tovább..mégis, olyan nehéz tőle elszakadni...Viszont ha szeretne, nem csinálna ilyeneket...
Ma az asztalnál is..van egy két emberke aki tud rólunk,ők is csak néztek hogy mi van...
Na ekkor borultam ki teljesen...Gondolom ebben közre játszott a vizsgák miatt felgyülemlett feszültség is, ez a csalódás...Teljes Káosz keletkezett bennem...
Egyfolytában azon jár az eszem, hogy most mit csináljak vele...szeretem, jó ha velem van, de közben úgy viselkedik velem mint ma is...nem vállal fel...azt hiszem ezt hívják keserű méznek...
MIT CSINÁLJAK????
tudom... felmelegítve csak a töltöttkáposzta jó... de mégis...
Elvégre is hányféleképpen lehet összetörni egy szívet, miközben még mindig elvárják tőle, hogy dobogjon? /Stephenie Meyer/
Kösz, hogy végigolvastátok a kesergésem...
Üdv: Rainy
