Az elmúlt két napban nem tudtam semmit írni.Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy izgalmas dolgok történtek velem vagy hogy lenne valami olyan gondolatom amelyet meg kellett volna osztanom a nagyvilággal.Ennek az oka talán az is lehetett, hogy az elmúlt pár hét megterhelésétől még mindig nagyon kába voltam.De mára már kipihentem magam :)
  Ma volt egy teljesen szabad délutánom és eszembe jutott az írás.Nem csak a blogolás,hanem az összes többi dolog ami az írással és velem kapcsolatos.A regény-próbálkozásaim, a kis szösszenetek, az újságcikkek.Rájöttem (ismételten) hogy mennyire fontos nekem az írás.Szeretem...nagyon...ha írok az kikapcsol,megnyugtat, ellazít,pihentet.Nem kell nekem hozzá előzetes ihlet, egyszerűen csak le kell ülnöm egy tollal és egy papírral, vagy éppen a laptopom elé és elkezdek írni.Amikor írok, minden külső tényről elfeledkezem, semmi sem zavar...szinte szárnyalok.Ha az kell, akkor le tudom vetni a hétköznapi világ terheit,szereplőket teremthetek,megoszthatom a lényemet azzal aki esetlegesen bevállalja, hogy elolvassa az irományaimat.
Talán furcsán hangzik, de ha írok,igazán, de tényleg igazán én lehetek.Nincsenek szabályok,nem számít hogy miről,azt írok le amit én szeretnék,egyedöl a fantáziám szabhat határokat,de mint tudjuk az ember fantáziája kiapadhatatlan,gyógyító-vizű kút.
Igen, gyógyító erejű.Szerintem mindenképpen az.
A fantázia által létrejött művek begyógyítják az író sebeit,és szintúgy az olvasó lelkét is gyógyítják.
Mint azt már egyszer leírtam, én igazi hangulatember vagyok.Gyors hangulatváltásaimnak köszönhetően sajnos sokszor sebezhető vagyok.És sajnos vannak olyan emberek, akik ezt ki is használják.Megsebeznek.
Ilyenkor nekem olyan az írás, a fantáziával való szárnyalás, mint lázas betegnek a homlokán pihenő,hűvös kéz.Mint sötétségben a fellobanó fény.
Talán pont ez ad ihletet, ilynekor születnek a "legjobb műveim".Ilynekor nem számít kinek mekkora affinitása van az íráshoz, csak megindul a papíron a toll,és csak szalad ide-oda,magaután hagyva az élet apró mozzanatait.Nem csak a sérelmeket, az örömöket is le lehet írni,sőt,tulajdonképpen bármit.Csak szívből kell írni,nem kényszerből, hanem puszta élvezetből és az ihlet is megjön majd magától.
Nekem sem volt ihletem az elején...aztán nézzétek csak meg.Ez igazán szívből jött... :)

Töltsd ki a papírod a szíved légzéseivel!
	William Wordsworth

 Köszönöm a figyelmet :)
                                                                   Üdv: Rain