Sok furcsa dolog történik az ember életében...Vannak amiket meg tudunk magyarázni és vannak amiket nem...
De mire el tudjuk dönteni,hogy van-e rá magyarázatunk, rengeteg időt töltünk azzal,hogy forgatjuk,ízlelgetjük a gondolatot...
  Idő kell hozzá,hogy a gondolat formát öltsön.Igen,minden gondolatnak formája van. Legalábbis szerintem.Némelyiknek egészen élesen körülhatárolható vonalai vannak,mások teljen elmosódottak,homályosak.Az emberi természetre jellemző,hogy az éles tiszta dolgokat egyből észrevesszük,elrendezzük.
De nem siklunk el a homályos gondolatok felett sem,megmaradnak ez emlékezetünkben és a legváratlanabb pillanatokban bukkank elő,kényszerítve arra,hogy gondolkozzunk rajtuk,próbáljunk ráfókuszálni a képre,leközdeni a ködöt...
És mikor végre sikerül lebontani a szürke falat,ami eddig akadályozta a tisztánlátásunkat,másodperceken belül rádöbbenünk,hogy nem az éles gondolat/ötlet/sugallat volt az igazán fontos,hanem ez, ez amit eddig szürke köd takart...
   De ekkor már persze túl késő,hiába próbálsz megkapaszkodni,gyors,megvilágosult döntéseket hozni,már nincs esély.Már elmúlt az az idő amikor lépned kellett volna,eltünt az a személy akihez ragaszkodnod kellett volna,akinek szüksége lett volna rád...sőt... ha elgondolkosz rajta,egyből látod,hogy neked is szükséged lett volna rá...
Tisztán látok,de már késő...Mit ér a gondolat,ha kifutsz az időből mire rátalálsz a lényegre?

                    ......Sajnálom....                         Rain